Az iskola tanműhelyét illetően óriási a fejlődés. Az eszközök mennyisége, minősége nagyot változott pozitív irányba az utóbbi időben. Már a Rigó utcán elkezdődött némi fejlődés, de most igazán jó a helyzet. Az ötleteinkhez kapunk támogatást, időt, pénzt ahhoz, amit kitalálunk gyakorló feladatként, vagy vizsgafeladatként. Új, gyakorlati eszközöket is beszereztünk.

Főleg a vizsgáztatás színvonala lett sokkal magasabb, 12 különböző feladatot készítünk elő a vizsgázóknak. Ezek a vizsgaeredmények nem látszateredmények, hanem szavatolják, hogy megfelelően képzett szakember lép ki iskolánkból a munkaerőpiacra. A vizsgák két nagy területe: épületvillamossági szerelés (világítástechnika, jelzőcsengő), és az ipari irányítástechnikák, ipari berendezések szerelése.  Mindkét területről 8-10 feladattípust is kidolgozunk, és ebből 6-6 marad, amiből a diákok a vizsgán tételt húznak. Ez sokkal jobb, mint a régi rendszer, mert így a diákok nem csak azt a négy-öt feladatformát tudják begyakorolni, ami a régi tanműhelyben egyáltalán megvalósítható volt. Most széles spektrumon kell felkészülniük a feladatokra. Az idei éven volt az utóbbi idők legsikeresebb vizsgája, közel 60 diákból csak négyen nem tudták teljesíteni a vizsgafeladatot. A jó eredmény érdekében a diákok nagy része mind tanórán mind tanórán kívül gyakorolt a műhelyben és oldotta meg a különböző típusú feladatokat. Így annak ellenére, hogy a vizsga magasabb színvonalú lett, a diákok mégis jobban megfelelnek a követelményeknek, mert aki bizonyítványt akar szerezni, és utána a szakmájában szeretne elhelyezkedni, az rájön, hogy a sok gyakorlás és munka ennek bizony előfeltétele.

A duális képzésről összességében jó véleményem van. A fiatal tanuló ebben a rendszerben rögtön kenyérkereső emberek közé kerül egy céghez, ahol úgy ismerheti meg a munka világát, ahogy majd tényleg dolgoznia kell. A leszerződött cégek vállalják a tanulók fogadását és képzését, és megfelelő végzettségű szakember áll a tanulók rendelkezésére a gyakorlati képzés során. Talán annyi hátrányát látom ennek a képzésnek, hogy kicsit beszűkül az a paletta, amit a tanulók megismerhetnek. Hiszen a cégek- erőfeszítéseik ellenére-, főleg abba a munkafolyamatba tudják a tanulókat bekapcsolni, ami a cégnél aktuálisan folyik. Ez lehet akár kábelásás is, de régen is volt rá példa, hogy egy-egy gyakorlati helyen a tanuló takarította a műhelyt, söpörte az udvart. Ez is a munka része, és persze mindenki igyekszik, hogy minél többféle munkafolyamatot bemutasson a diákoknak. A nagy cégeknél megismerhetik a legújabb technikákat, mérőhelyeket, hálózatépítést stb.

Az iskolai tanműhely az utolsó évben jó terep arra, hogy az esetleges hiányosságokat pótolja, azokat a területeket is begyakoroltassa a tanulóval, ahol a gyakorlata során kevésbé szerzett jártasságot. Így egy olyan képzett szakember hagyja el az iskolát, aki valós munkakörülmények között szerzett gyakorlati tapasztalatot, és az iskolai oktatással kiegészülve teljes körű, korszerű képzést kapott.

A Szakma Kiváló Tanulója Verseny (SZKTV) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának gondozásra átadott szakképesítésekben a nappali tagozaton végzős tanulók számára megszervezett megmérettetés. A verseny célja a kiemelten gyakorlatigényes szakmák társadalmi presztízsének növelése, a szakmunkás pályamodell bemutatása és népszerűsítése.

2008-ban a SZKTV vetélkedő formája megújult, látványos fesztivál-hangulatú döntővel, de nagyon komoly feladatokkal, és lehetőségekkel a végzős fiatalok számára. A versenyen megfelelő eredményt elért fiatalok mentesülnek a szakmai vizsgák alól.

Az utóbbi években négy alkalommal is jutott a döntőbe villanyszerelést tanuló Beregszászis diák, és sikerült dobogós helyeket is megcsípnünk. Három fordulója van a versenynek, az első forduló írásbeli feladatai alapján behívják a jól szereplő diákokat az előválogatóra, ahol gyakorlati és szóbeli feladatok vannak, és nyolc fő jut be az országos döntőbe.

Eddigi eredményeink az SZKTV versenyen villanyszerelő szakmában:

2005. Iratosi Péter 1. helyezés; Fodor Árpád 4. helyezés
2006. Nagy Imre 4. helyezés; Baji József 5. helyezés
2007. Móczó Sándor 4. helyezés
2008. Mátis Attila 1. helyezés; Szatmári Péter 4. helyezés
2009. Kiss Tibor 1. helyezés
2010. Csige Szabolcs 1. helyezés; Kovács László 2. helyezés
2011. Gavallér Szabolcs 5. helyezés, Gacsó Zoltán 6. helyezés
2012. Kovács Ferenc 4. helyezés; Császár Szabolcs 5.; helyezés Borbiró Balázs 6.  helyezés

A 2017-es versenyen közel ötszázan indultak, három villanyszerelő szakmát tanuló diákunknak is sikerült bejutni a döntőbe. 

Nemcsak a SZKTV versenyek „sztárjai” a Beregszásziban tanuló diákok, a Legrand villamosipari cég által szervezett villanyszerelési versenyeken is rendre kiemelkedően szerepelnek. Ennek a versenynek is nagy presztízse van. Érdekesség, hogy 2008-ban az országos döntő első 10 helyezettje közül 9 diák a Beregszászi tanulója volt.

Reméljük, a jövőben is lesznek sikeres és dobogós helyezést elért tanítványaink.

Az iskolai oktatás színvonala és a tanműhely ugrásszerű fejlődése minden reményre feljogosít minket!

Beke Bence, Hajzer István, Nagy Erzsébet Viktória

Mi, diákújságírók nagy élménnyel gazdagodtunk, mert volt szerencsénk egy igazi szerkesztőség munkájába tekinthettünk be! Beleláttunk egy kicsit egy megyei lap, a Hajdú-Bihari Napló működésébe illetve annak elkészítési folyamataiba. Megismerkedhettünk azzal, hogy mit jelent naponta profi módon létrehozni egy napilapot. Az "idegenvezetőnk" Petneházi Attila újságíró számos érdekes információval látott el bennünket. Elmondta, hogy a lap formája panelekből építkezik, de a tartalom nagy részét minden nap „frissen” állítják elő az újságírók.

Többségben saját anyagokkal dolgoznak, 80-85%-ban helyi anyag, és 15-20%-ban hírügynökségi anyagok vannak az újságban. A lap munkatársai többnyire újságírók és szerkesztők is egyben. Mindenkinek van saját területe, ahol otthonosabban mozog, van, akit a kultúra, van, akit a gazdaság vonz, de úgy láttam, egy kicsit mindenki ért mindenhez.

Dolgoznak a lapnál profi fotósok és főállású szerkesztők, laptördelők is, akik pillanatok alatt „varázsolnak” újságot, a számomra széttördeltnek tűnő cikkekből. Én, őszintén szólva egy kicsit bohémabbnak képzeltem az újságírók életét, de azt láttuk, hogy feszített, fegyelmezett munka folyik. Akikkel beszélgettünk, azok közül mindenki szereti a munkáját, és a kollégák között is nagyon jó a kapcsolat, de a munkának mennie kell, hogy reggelre minden háztartásban, trafikban ott legyen az újság egy ropogós példánya.

A vezető újságíró komolyan elbeszélgetett velünk a világ folyásáról, a mai fiatalokról és a modern technikáról. Jólesett nekünk, hogy egy tapasztalt újságírót érdekel a véleményünk. Megdicsért minket, hogy milyen érdeklődőek, talpraesettek vagyunk. Megerősített minket abban, hogy a szakmatanulás kifizetődő lesz a későbbi életünkben is. Elbeszélgettünk a papíralapú újságírás jövőjéről. Kiderült, hogy a Napló előfizetőinek átlagéletkora hatvan év körül mozog, ami aggasztónak tűnik, mert ha ez a generáció kifut, akkor várhatóan a drasztikusan csökken majd az újság eladása. Most körülbelül 179 000 olvasója van a lapnak, ennek a 95%-a előfizető. A lapnak vannak tematikus oldalai, mint például a Gazdaság, Rendelő, Gyógyír, Gasztronómia, Kiskert, Ingatlan, Autó, Munkavállalás, Biztonság, Multimédia stb. Péntekenként nyolc oldalas TV Plusz magazinnal együtt kerül az olvasókhoz, ami azt is jelenti, hogy péntekenként kb 3000-el többen veszik meg. Rendszeresen jelentet meg az újság különböző tematikus mellékleteket (Otthon, Egészség, Utazás, Virágkarnevál stb.)

Azért remélem még sokáig lesz papíralapon is megjelenő újság, és megmaradnak az olyan jellegű megyei lapok, mint a Napló. Mint, ahogy az újságíró is elmondta az emberek érzelmileg is kötődnek egy ilyen orgánumhoz, hiszen a helyi hírek közvetlenül érinthetnek mindenkit. Sok nagyszülő, anyuka, olvasó évtizedekig őrizgeti a lap egy-egy példányát, amiben számára kedves dolog jelent meg, akár az unokája, gyereke fotója, vagy a munkahelyéről, lakhelyéről szóló beszámoló.

Farkas Gyula, Fehértói László

Először Ridley Scott elkészítette a Nyolcadik utas: a Halál-t(1979), majd utána James Cameron felpörgette a projektet és a Bolygó neve: Halál-ban(1986) már akcióval keverte a dolgokat, méghozzá tökéletesen. Eztán David Fincher neve alatt látott napvilágot a nehéz sorsú A végső megoldás: Halál (1992), hogy aztán Jean Pierre Jeunett  rendezői munkája nyomán létre jöjjön, a Feltámad a Halál (1993).Azonban szerettek volna még egy folytatást. Fincher közölte, hogy senki nem utálja annyira, mint az Alien 3-at, mint ő, tehát szóba sem jött egy esetleges folytatás rendezőjeként. Cameront éppen ekkor beszippantotta az Avatar univerzuma, szóval ő is kiesett, így csak Ridley Scott maradt.  Hiszen más kezébe adni a jogokat kész öngyilkosság lenne (erre nagyon jó példa Jean Pierre Jeunett Alien VS Predator filmjei).  Így Scott hozzáfogott a filmhez…

A sztori ismerős lehet: az űrben sodródó Covenant legénysége ”fagyasztott álomban” tölti az útját, amikor eljön az idő, hogy kiolvasszák őket, később kapnak egy rádiójelet, aminek az ellenőrzésére letérnek a pályájukról (mintha láttunk volna már ilyet…). A legénység a jelet követve talál egy kifli alakú űrhajót, majd minden halad a megszokott mederben addig, amíg fel nem bukkan az Alien. Mármint az igazi Alien, nem azok az annak gondolt valamik, mint amik a Prometheusban jelentek meg (ami szintúgy Ridley Scott filmje, csak gyengébb).

A Covenant mintha egy híd lenne a Prometheus és az Alien rajongók között, ami az igényességen is látszik. Igen, a Prometheus kivitelezése is igényes volt, de a Covenant előtt le a kalappal. Minden kidolgozott és szép: a folyosók sötétsége, amik meg vannak építve, a díszletek nagyon helyükön vannak. Ráadásul átjárja az egész filmet egy jó kis retró atmoszféra, ráadásul nem egyszer utal vissza a film saját magára, pl. egy dallammal, hogy a fő computert anyának nevezik, vagy éppen akciójelenetek koreográfiájával.
Katherine Waterstont a női főhőst nagyon megpróbálták eladni az ”új Ellen Ripley-nek”, ami igazából egész jól sikerült, és nem is baj ez a jellegű önmásolás, mert Alien címen Alien film kell, lehet más a setting, lehetnek mások a szereplők, de Alien kell hogy legyen. Azonban ennél a pontnál a rendező elhagyja a rajongókat. Szinte pont az első óránál Scott elkezdi bevonni a Covenant-be a Prometheus történetszálát, onnantól pedig a sztori elbukott. Próbálták beleszuszakolni a Covenant-ba ezt az ”android próbál bosszút állni az emberiségen” dolgot, de nem jött össze sikeresen. Ráadásul jönnek a zavaró részletek, például a furulyázni tanuló Walter többször is megakasztja a cselekményt,

Sajnos a film végén megállapíthatjuk, hogy amit sikerül kihozniuk az alkotóknak a filmből csak tovább zsugorítja az Alien univerzumot. Ettől eltekintve megvannak a saját nagy pillanatai a filmnek, pl. az Alien sose nézett ki ilyen jól. De cserében rettenetesen buta a Covenant, valóságos címeres idióták gyülekezete sorakozik fel a nézőközönség szórakoztatására. A Nostromo 7 fős legénysége jobban fel tudta venni a harcot az Alienekkel 1979-ben, mint az állig felfegyverkezett Covenant legénysége. Krízishelyzetben és menekülés közben valami katasztrofális, amit produkálnak.

Hm, vajon Scottban meg van még az a kényszer, hogy csináljon egy normális Alien filmet?
Alapvetően a Covenant jó szórakozás, főleg ha nem várunk sokat tőle, de valahol nem is igazán film, hanem a Prometheusnak egy végső magyarázata, vagyis inkább lezárása.
A rajongók részéről kérdések özönét veti fel a film, amikre nem lesz válasz. Az izgalom –faktorról annyit, hogy megijedni, félni nem lehet a jelentek alatt, párszor rá hozza az emberre a frászt, de ennyi.

Alapvetően én ajánlom a filmet, még ha nem is a legjobban sikerült folytatás, de az Alien rajongóknak látni kell.

Hodosi László

Évek óta járok néptáncra. Nagyon szeretem, úgy érzem, van hozzá tehetségem is. Persze ahhoz, hogy egy magasabb szintre juss a néptáncban, sok év munkájára, és kitartásra, állóképességre szükség van.

A néptánc csoportban alkalmazkodni kell a többiekhez, de ez mindenhol így van. Ez nem baj, mert a kisebb konfliktusok erősítik az önismeretemet és megtanulok kiállni magamért, néha persze én is engedek egy-két dologban, főleg ha a néptáncos lányok kérnek rá.

Az iskolában is sokszor előnybe kerülök amiatt, hogy tudok táncolni. Például a szalagtűzőre előadott táncot is sokkal gyorsabban ügyesebben megtanultam a táncot a többiekhez képest. Akár egy egész koreográfiát is összerakok és meg is tanulom, annyi idő alatt, míg mások, akik nem jártak táncolni, 4-5 tánclépést tudnak begyakorolni.  A néptánc nagyon jó alap arra, hogy mindenféle más táncot (pl. társastánc) is hamarabb el tudjak sajátítani.

Sok iskolai rendezvényen fellépek a műsor keretében, és ez jó pont a tanároknál is. Valamint népszerűbb leszek az egész iskolában a diákok között is, hiszen így kitűnök a  kamasz fiúk tömegéből.

Sok egyéb (nem iskolai) fellépésre is hívnak táncolni. Általában ezeket az alkalmakat szívességből vállalom, vagy valamilyen jó cél érdekében. Időnként azonban egy kis zsebpénzt is keresek a fellépésekkel, aminek egy 16 éves fiúnál mindig megvan a helye. Néha eljátszom a gondolattal, hogy a néptáncot választom hivatásomnak. Legalábbis fiatal éveimben ezzel keresem majd a kenyerem, hiszen egy színes, vidám világ. De szeretem a szakmát is, amit tanulok. Mindenképpen megszerzem jövőre a szakmunkás bizonyítványt.

Aztán a folytatás majd kiderül…!

Jónás Péter József

Nekem a foci egyszerre kikapcsolódás, időtöltés és öröm. Valamint sport, ami javítja az erőnlétet, taktikai érzéket.  Gyerekkorom óta focizok és nagyon szeretek kisebb csapatokban játszani. Először Derecskén fociztam, most pedig Konyári csapatot erősítem.

Jó, összetartó csapatunk van, kitartunk egymás mellett, és oroszlánként harcolunk az első helyért.

Az edzéseken keményen meg kell dolgozni, de nekünk fontos,  hogy nyerjünk, és a jó helyezést érjünk el.

A Beregszásziban is nagyon népszerű a foci. Minden tanévben van iskolai teremfoci-bajnokság, amin minden osztály indít csapatokat. Iskolai sportnapon van a döntő, ahol az első három helyezett csapat jutalmat is kap (torta, oklevél).

A kollégiumi élet számomra nagyon izgalmas érdekes világ, saját szabályokkal.  A kollégiumi napirend megtanított arra, hogy hogyan tartsak rendet magam körül, hogyan osszam be az időmet, szóval sokkal összeszedettebb lettem mióta kolis vagyok.  Úgy érzem önállóbb lettem, nem nyújtanak elém mindent tálcán, mint otthon. A tanulás szempontjából nagy előnye a kollégiumnak, hogy ha segíteni kell a leckében, vagy egy anyagrész elmagyarázásában a nevelőtanárok és egyes idősebb diákok szívesen állnak rendelkezésre, és bárkinek segítenek felkészülni a másnapi órákra.

A kollégium házirendjét nagyon szigorúan veszik, ehhez én is alkalmazkodom. Nyomós indokkal el lehet kéredzkedni néha egy-egy esti programra, persze csak azoknak a diákoknak, akikkel egyébként nincs probléma és esetleg még a kollégiumi közösségi életbe is aktívan bekapcsolódnak. A kollégiumban töltött idő során nagyon sok barátra találtam, jobb közösségi ember lettem. Jövőre is sokkal szívesebben lennék kollégista, mint bejárós.

A menzaebéd nem mindig a fogamra való és néha kevés is az adag egy ilyen jó étvágyú fiúnak, mint én. A szakács nénik már ismerik az ízlésemet, és ha kettő menü közül kell választani, a nekem valót ajánlják, illetve az adagok kiosztásánál sem szűkmarkúak velem.

Szerintem a kollégium hatalmas élmény, mindenkinek ajánlani tudom, hogy próbálja ki.

Jónás Péter József

Idén a 106-os szoba lakója.

Díszes testek

Manapság ismét divatos a tetoválás, a különböző testékszerek viselete.

Az emberiség ősidőktől fogva díszítette a testét, de ennek régen kultikus, hagyományokhoz kapcsolódó okai voltak: varázslat, beavatási szertartás, harci küzdelem stb.

Egyes emberek képesek a legnagyobb végletekig elmenni akkor, ha testmódosításról van szó. Persze nincs ezzel semmi gond, ha valaki meri, akár merész formában is megvalósítani önmagát.

 Az én szemszögemből nézve a tetoválások az önkifejezésről szólnak, vagy éppen egy emléket idéznek. Sokan úgy gondolják, hogy a szokatlan testékszerek, tetoválások segítségével egyéni megjelenést kölcsönözhetnek maguknak. Nem gondolnak rá, hogy ezzel megmásíthatatlan, de legalábbis nehezen eltávolítható, a későbbiekben akár kínossá is váló döntést hoznak testükkel kapcsolatban. "A testem az enyém, azt csinálok vele, amit akarok!" - hangoztatják. Bele sem gondolnak, hogy a tömeges tetoválás és testmódosítás nem az egyéniséget tükrözi ma már, hanem a "tömegdivat" termése.

Elképzelhető vajon, hogy pár év múlva már a tetoválatlan, testékszerek nélküli testtel lehet kitűnni a tömegből?

Tar Viktor

Sokszínűség- számomra ez volt a mottója a Szakmák Éjszakájának.

A villanyszerelő szakma mutatkozott be. Több gyakorlati hely is betekintést nyújtott a villanyszerelő szakma fortélyaiba kisebb szerkezetek, játékok által.

Bemutatkoztak a gyakorlati helyek és a Beregszászis elektrotechnikai osztály is jobbnál jobb ötletekkel állt elő. 

A csoportommal gyorsasági "lecsapós" játékkal készültünk, és egy, az ország villanyellátását modellező készülékkel, ami betekintést engedett abba, hogy mit is tesznek a szakemberek, ha gond van a távhálózattal.

A FAG az elektromágneses indukálást mutatta be egyszerű, de látványos módon.  Két szobabicikli át volt alakítva generátorrá, ezeket rákötötték két külön kiskocsira egy terepasztalon. Aki jobban tekert a biciklin, annak ment a kisautója a gyorsabban. Tanárok és diákok fejvesztve tekertek egymás ellen, hogy ki nyeri a „futamot”, amin jókat nevettünk. 

Az elektrotechnikai osztály PLC vezérléssel készült, ami annyit tesz, hogy egy telefonos applikációval az egész házunkat a kávéfőzőtől a garázskapuig is irányíthatjuk! Ez a kis programozható szerkezet nagyon okos, és rendkívül drága. 

Még egy tábla állt mellettük, egy sűrített levegős hidraulikai vezérlés, ami számomra új volt, üdítő végre valami innovatívat is látni. 

Atyi Tibor