Először Ridley Scott elkészítette a Nyolcadik utas: a Halál-t(1979), majd utána James Cameron felpörgette a projektet és a Bolygó neve: Halál-ban(1986) már akcióval keverte a dolgokat, méghozzá tökéletesen. Eztán David Fincher neve alatt látott napvilágot a nehéz sorsú A végső megoldás: Halál (1992), hogy aztán Jean Pierre Jeunett  rendezői munkája nyomán létre jöjjön, a Feltámad a Halál (1993).Azonban szerettek volna még egy folytatást. Fincher közölte, hogy senki nem utálja annyira, mint az Alien 3-at, mint ő, tehát szóba sem jött egy esetleges folytatás rendezőjeként. Cameront éppen ekkor beszippantotta az Avatar univerzuma, szóval ő is kiesett, így csak Ridley Scott maradt.  Hiszen más kezébe adni a jogokat kész öngyilkosság lenne (erre nagyon jó példa Jean Pierre Jeunett Alien VS Predator filmjei).  Így Scott hozzáfogott a filmhez…

A sztori ismerős lehet: az űrben sodródó Covenant legénysége ”fagyasztott álomban” tölti az útját, amikor eljön az idő, hogy kiolvasszák őket, később kapnak egy rádiójelet, aminek az ellenőrzésére letérnek a pályájukról (mintha láttunk volna már ilyet…). A legénység a jelet követve talál egy kifli alakú űrhajót, majd minden halad a megszokott mederben addig, amíg fel nem bukkan az Alien. Mármint az igazi Alien, nem azok az annak gondolt valamik, mint amik a Prometheusban jelentek meg (ami szintúgy Ridley Scott filmje, csak gyengébb).

A Covenant mintha egy híd lenne a Prometheus és az Alien rajongók között, ami az igényességen is látszik. Igen, a Prometheus kivitelezése is igényes volt, de a Covenant előtt le a kalappal. Minden kidolgozott és szép: a folyosók sötétsége, amik meg vannak építve, a díszletek nagyon helyükön vannak. Ráadásul átjárja az egész filmet egy jó kis retró atmoszféra, ráadásul nem egyszer utal vissza a film saját magára, pl. egy dallammal, hogy a fő computert anyának nevezik, vagy éppen akciójelenetek koreográfiájával.
Katherine Waterstont a női főhőst nagyon megpróbálták eladni az ”új Ellen Ripley-nek”, ami igazából egész jól sikerült, és nem is baj ez a jellegű önmásolás, mert Alien címen Alien film kell, lehet más a setting, lehetnek mások a szereplők, de Alien kell hogy legyen. Azonban ennél a pontnál a rendező elhagyja a rajongókat. Szinte pont az első óránál Scott elkezdi bevonni a Covenant-be a Prometheus történetszálát, onnantól pedig a sztori elbukott. Próbálták beleszuszakolni a Covenant-ba ezt az ”android próbál bosszút állni az emberiségen” dolgot, de nem jött össze sikeresen. Ráadásul jönnek a zavaró részletek, például a furulyázni tanuló Walter többször is megakasztja a cselekményt,

Sajnos a film végén megállapíthatjuk, hogy amit sikerül kihozniuk az alkotóknak a filmből csak tovább zsugorítja az Alien univerzumot. Ettől eltekintve megvannak a saját nagy pillanatai a filmnek, pl. az Alien sose nézett ki ilyen jól. De cserében rettenetesen buta a Covenant, valóságos címeres idióták gyülekezete sorakozik fel a nézőközönség szórakoztatására. A Nostromo 7 fős legénysége jobban fel tudta venni a harcot az Alienekkel 1979-ben, mint az állig felfegyverkezett Covenant legénysége. Krízishelyzetben és menekülés közben valami katasztrofális, amit produkálnak.

Hm, vajon Scottban meg van még az a kényszer, hogy csináljon egy normális Alien filmet?
Alapvetően a Covenant jó szórakozás, főleg ha nem várunk sokat tőle, de valahol nem is igazán film, hanem a Prometheusnak egy végső magyarázata, vagyis inkább lezárása.
A rajongók részéről kérdések özönét veti fel a film, amikre nem lesz válasz. Az izgalom –faktorról annyit, hogy megijedni, félni nem lehet a jelentek alatt, párszor rá hozza az emberre a frászt, de ennyi.

Alapvetően én ajánlom a filmet, még ha nem is a legjobban sikerült folytatás, de az Alien rajongóknak látni kell.

Hodosi László