Évek óta járok néptáncra. Nagyon szeretem, úgy érzem, van hozzá tehetségem is. Persze ahhoz, hogy egy magasabb szintre juss a néptáncban, sok év munkájára, és kitartásra, állóképességre szükség van.

A néptánc csoportban alkalmazkodni kell a többiekhez, de ez mindenhol így van. Ez nem baj, mert a kisebb konfliktusok erősítik az önismeretemet és megtanulok kiállni magamért, néha persze én is engedek egy-két dologban, főleg ha a néptáncos lányok kérnek rá.

Az iskolában is sokszor előnybe kerülök amiatt, hogy tudok táncolni. Például a szalagtűzőre előadott táncot is sokkal gyorsabban ügyesebben megtanultam a táncot a többiekhez képest. Akár egy egész koreográfiát is összerakok és meg is tanulom, annyi idő alatt, míg mások, akik nem jártak táncolni, 4-5 tánclépést tudnak begyakorolni.  A néptánc nagyon jó alap arra, hogy mindenféle más táncot (pl. társastánc) is hamarabb el tudjak sajátítani.

Sok iskolai rendezvényen fellépek a műsor keretében, és ez jó pont a tanároknál is. Valamint népszerűbb leszek az egész iskolában a diákok között is, hiszen így kitűnök a  kamasz fiúk tömegéből.

Sok egyéb (nem iskolai) fellépésre is hívnak táncolni. Általában ezeket az alkalmakat szívességből vállalom, vagy valamilyen jó cél érdekében. Időnként azonban egy kis zsebpénzt is keresek a fellépésekkel, aminek egy 16 éves fiúnál mindig megvan a helye. Néha eljátszom a gondolattal, hogy a néptáncot választom hivatásomnak. Legalábbis fiatal éveimben ezzel keresem majd a kenyerem, hiszen egy színes, vidám világ. De szeretem a szakmát is, amit tanulok. Mindenképpen megszerzem jövőre a szakmunkás bizonyítványt.

Aztán a folytatás majd kiderül…!

Jónás Péter József